google-site-verification=A3-EKdHsBS4beYIkpkmsM2M1M1Afcb2PExldan2z-0s

A gyógyító víz

Vadgalamb irokéz lányka volt. Nagyanyjával éldegélt egy kis faluban, a nagy nyugati síkság peremén. Egy reggel, miután tüzet rakott és kiporolta a prémtakarókat, felnyúlt a polcra egy öreg korsóért, hogy vizet hozzon. – Ne nyúlj ahhoz a korsóhoz, Vadgalamb! – figyelmeztette a nagyanyja. -Miért? Ha eltörne, sem lenne kár érte. Nézd csak milyen ütött-kopott már! Nagyanyó titokzatosan mosolygott. -Várj csak estig, majd meghallod a korsó csodálatos történetét…bővebben…

Gondolatok a meséről…

Sokat gondolkodtam, hogyan tudnám leírni, mit is jelent nekem: beengedni a lelket. Ekkor jutott eszembe a mese, amit nagyon szeretek, és ahogy végig gondoltam a történetet, arra jöttem rá, hogy mennyire hasonlít az út, a lépések, a küzdelmek, az ajándékok. Ezért gondoltam, hogy leírom, hogy én mit éltem át, talán segít…, hiszen semmi mást nem tudok….bővebben...

Rozmarintszál

Volt egyszer egy király, akit a népei erősen szerettek, de sokat is búsultak miatta, mert nem akart megházasodni. Mi lesz az országunkból – évelődtek a népek -, ha egyszer meghal a királyunk, s nem marad örököse! Hiszen a király szeretett volna megházasodni, be is járt országot-világot, de sehol sem talált kedvére való feleséget. Nem tudta már, hogy mit csináljon. Egyszer eszébe jut, hogy van az ő vadaserdejében egy soktudó öreg vadászember, attól majd tanácsot kér. Elment az erdőbe, megkereste az öreg vadászt, tanácsot kért tőle. Az öreg vadász egy rozmarintszálat adott neki, s azt mondta, hogy amely leány előtt ez a rozmarintszál meghajol, azt vegye el feleségül…bővebben...

Gondolatok a meséről…

Emlékszel? A napokban panaszkodtam, hogy a bal lapockám alatt valami szúr. Azon gondolkodtam, mitől lehet, amikor eszembe jutott a Rozmarintszál című meséből a táltos ló… Elővettem a mesét:…bővebben...