google-site-verification=A3-EKdHsBS4beYIkpkmsM2M1M1Afcb2PExldan2z-0s

ROGERSI MÓDSZER

„Minél jobban megértünk és minél inkább elfogadunk valakit, annál inkább sikerül megváltani azoktól a hamis viselkedésmódoktól, amelyek korábban az élettel való kapcsolatát jelentették, és annál inkább képes elmozdulni egy olyan irányba, amely valamilyen szempontból pozitívnak tekinthető.” (Carl Rogers – Valakivé válni)

Mentálhigiénés szakemberként munkámat a rogersi módszer három pillére határozza meg: elfogadás, empátia, hitelesség. Rogers szerint az ember alapvetően jó. Azt tartja, hogy minden emberben megvan a képesség, az a belső erő, ami a változását, fejlődését elősegíti. A terapeuta feladata, hogy megteremtse azt a biztonságos közeget, ahol a kliens képessé válik rátalálni a belső erőre, majd használni azt. Vagyis képessé válik szembenézni fájdalmaival, félelmeivel, árnyékban lévő, titkolt személyiség részeivel, nem megfelelő működésmódjaival.

KINCSKERESŐ MESETERÁPIÁS MÓDSZER

„A mesék, mítoszok és mondák a vágyainkból, a fantáziánkból és az érzelmeinkből születtek, s így a képzelet és a valóság összefonódásai. A mesék szimbolikus képeikkel és cselekményeikkel nagyon mély intuitív tudást és sejtéseket jelenítenek meg az élet misztériumáról, törvényszerűségeiről, a lélekben játszódó folyamatokról. A meseterápia abból a felismerésből indul ki, hogy az emberi lélekben fölmerülő konfliktusok (felnőttkori krízisek: szülőkről való leválás, párválasztási dilemmák stb.) szimbolikus formában megtalálhatók a mesékben is.” (Antalfai Márta – A mese gyógyító ereje)

A Kincskereső módszert elsősorban zárt csoportokban használom, de az egyéni kíséréshez is segítségül hívhatóak a mesék szimbólumai.

A meseterápiás csoportokban népmesékkel és művészetterápiás eszközökkel dolgozunk. A meséket ellazult állapotban hallgatják meg a résztvevők – ebben az imaginált állapotban a pszichés működés elsődleges folyamatainak szintjére kerülnek. Elsődleges szintnek nevezzük, mert a beszéd kifejlődése előtti időszakhoz hasonlóan a képek és érzelmek dominálnak, mint csecsemőkorban, az ősi időkben, vagy akár az álmainkban.

A képzeletben megjelenő képek – amiket a mese hívott életre -, az imaginációt követően alkotás formájában realizálódnak. Jellemzően ezek a képek nem élethűek, a valóságtól elrugaszkodottak, hiszen épp az a feladatuk, hogy valamit leképezzenek a belső világunkból, a tudattalanunkból. Az elkészült rajzok, festmények, agyagfigurák feldolgozása már verbalizált formában történik, így fordítva vissza a folyamatot a tudatos, vagy másodlagos szintre. A megjelenő szimbólumok ahogy a mesében, úgy az alkotásokon is a megoldás felé segíthetik a klienst. Nem csak azért, mert félelmek, frusztrációk, vágyak, differenciálatlan pszichés tartalmak kapnak ezáltal formát, hanem mert olyan problémákat, megoldásmintákat, erőforrásokat tükrözhetnek vissza, amihez tudatosan nem fért addig hozzá az illető.

Az önvédő mechanizmusok működése azonban tökéletes, mert a szimbólumok egyszerre fedik fel azokat a feladatokat, jelenségeket, amikre készen állunk, és rejtik el a tudatosság elől, amikre még nem. A feszültség oldása azonban így is megtörténik, hiszen az érzelmek szintjén elindul egy olyan folyamat, ami a személyiség átalakulását, változását segítheti.