google-site-verification=A3-EKdHsBS4beYIkpkmsM2M1M1Afcb2PExldan2z-0s

Rogersi módszer

„Minél jobban megértünk és minél inkább elfogadunk valakit, annál inkább sikerül megváltani azoktól a hamis viselkedésmódoktól, amelyek korábban az élettel való kapcsolatát jelentették, és annál inkább képes elmozdulni egy olyan irányba, amely valamilyen szempontból pozitívnak tekinthető.” (Carl Rogers – Valakivé válni)

Mentálhigiénésként munkámat a rogersi módszer három pillére határozza meg: elfogadás, empátia, hitelesség.

Rogers szerint az ember alapvetően jó, és azt tartja, minden emberben megvan a képesség, az az erő, ami a változását, fejlődését elősegíti. A terapeuta feladata, hogy megteremtse azt a biztonságos közeget, ahol a kliens képessé válik rátalálni a belső erőre, majd használni azt. Vagyis képessé válik szembenézni fájdalmaival, félelmeivel, árnyékban lévő, titkolt személyiségrészeivel, nem megfelelő működésmódjaival.

Kincskereső módszer

„A mesék, mítoszok és mondák a vágyainkból, a fantáziánkból és az érzelmeinkből születtek, s így a képzelet és a valóság összefonódásai. A mesék szimbolikus képeikkel és cselekményeikkel nagyon mély intuitív tudást és sejtéseket jelenítenek meg az élet misztériumáról, törvényszerűségeiről, a lélekben játszódó folyamatokról. A meseterápia abból a felismerésből indul ki, hogy az emberi lélekben fölmerülő konfliktusok (felnőttkori krízisek: szülőkről való leválás, párválasztási dilemmák stb.) szimbolikus formában megtalálhatók a mesékben is.” (Antalfai Márta – A mese gyógyító ereje)

A Kincskereső módszert elsősorban zárt csoportokban használom, de az egyéni kíséréshez is segítségül hívhatóak a mesék szimbólumai.

A meseterápiás csoportokban népmesékkel és művészetterápiás eszközökkel dolgozunk. A meséket ellazult állapotban hallgatják meg a résztvevők, ebben az imaginált állapotban a pszichés működés elsődleges folyamatainak szintjére kerülnek. Elsődleges szintnek nevezzük, mert a beszéd kifejlődése előtti időszakhoz hasonlóan a képek és érzelmek dominálnak, mint csecsemőkorban, az ősi időkben, vagy akár az álmainkban.

A képzeletben megjelenő képek – amiket a mese hívott életre -, az imaginációt követően alkotás formájában realizálódnak. Jellemzően ezek a képek nem élethűek, a valóságtól elrugaszkodottak, hiszen épp az a feladatuk, hogy valamit leképezzenek a belső világunkból, a tudattalanunkból. Az elkészült rajzok, festmények, agyagfigurák feldolgozása már verbalizált formában történik, így fordítva vissza a tudatos, vagy másodlagos szintre. A megjelenő szimbólumok ahogy a mesében, úgy az alkotásokon is a megoldás felé segíthetik a klienst. Nem csak azért, mert félelmek, frusztrációk, vágyak, differenciálatlan pszichés tartalmak kapnak ezáltal formát, hanem mert olyan problémákat, megoldásmintákat, erőforrásokat tükrözhetnek vissza, amihez tudatosan nem fért addig hozzá a kliens.

Az önvédő mechanizmusok működése azonban tökéletes, mert a szimbólumok egyszerre fedik fel azokat a feladatokat, jelenségeket, amire készen állunk és rejtik el a tudatosság elől, amikre még nem. A feszültség oldása azonban így is megtörténik, hiszen az érzelmek szintjén elindult a folyamat, ami a személyiség átalakulását, változását segítheti.